Témánk a Netflixen elérhető 2018-as Hold the Dark című akció-horror-dráma-thriller, aminek trailere abszolút berántott, IMDb értékelése meglepett, Metascore pontszáma pedig elkötelezett, hogy megnézzem. Meg nem bántam, de sok köszönet sem volt benne...

A történet Alaszkában játszódik, ahol farkasok már három esetben raboltak el gyerekeket, aminek hatására az utolsó esetben érintett édesanya egy farkasszakértő íróntól kér segítséget, hogy ölje meg a környéken ténykedő vadállatokat mielőtt férje hazaér a frontról, azonban az események gyökeres fordulatot vesznek.

Kezdjük a fényképezéssel! A film hangulatát nagy mértékben meghatározza a nagyszerű fotózás. A tájak, a belső jelenetek, az akciók megtervezése és filmre hozatala nagyon megkapó tud lenni, mindehez pedig a zenei aláfestések is bekeretezték a látottakat. Minden pillanatban úgy éreztem, hogy még nem tudom mi történik pontosan, de ha nem is lenne semminek értelme már csupán a film hangulata elég lenne egy 6/10-hez.

Ehhez a látványhoz érkeztek meg a remek színészi játékok és sokat sejtető dialógusok. A Jeffrey Wright (Russel Core) és James Badge Dale (Donald Marium)  közötti kémia pazar, Alexander Skarsgård (Vernon Slone) és Riley Keough (Medora Slone) is nagy átéléssel hozza karakterét. Mind a négy szereplő története kapott annyi tartalmat, hogy megérthessük tetteiket, azonban az ehhez kapcsolódó történet és stíluselemek nem kerültek igazán összhangba semmilyen műfajjal és mondanivalóval.

A film eleje egy depresszív hangulatú, a főbb karakterek lelkivilágában barangoló bosszút sejtet a gyerekeket elragadó farkasok ellen. Már önmagában ezekkel a tájakkal és hangulattak megspékelve elég lenne egy nagyszerű filmalap kivitelezéséhez. Ezután azonban mikor Medora Slone éjszaka a kádban mosakodva démoni jelenlétet emleget és egy igen para maszkkal a fején bebújik a segítségére érkező Mr.Core "ágyába", akkor még jobban felcsigáztak, nagyon beleéltem magam egy igazán minőségi misztikus thriller/horror élményének ígéretébe, majd amikor a Solne házaspár gyermekének holttestét egy vérrel felkent koporsóban a hóba ássák teljesen megvettek kilóra. Aztán hát nem jött a megváltás... Az említett stíluselemek elsikkadtak, mibenlétük nem lett megmagyarázva.

A horror/thriller vonal után aztán a Keelutban megtörténő mészárlás kizökkentett a korábbi feltevéseimből és aegy akciódúsabb bosszú felé kalaúzolt, minek mentén minden arra (Vernon értékrendje szerint) rászolgálót meggyilkol Mr. Slone. Ennek a hajszának a végén, a bosszú (gyász) folyamat utolsó lépcsofokánál érkeznénk el Mrs. Slone megbűnhődéséhez gyermeke megöléséért, ami azonban nem történik meg, helyette egy barlangban töltött pásztoróra után gyerekük holttestével elsétálnak a naplementében.

A film végeztével kerestem a mondanivalót, amit magammal vihettek miután felálltam kanapéról, de sajnos azt nem igen találtam... A kimaradt démoni szállal karöltve (vagy akár anélkül is) az emberi lélek működésének ábrázolása művészi keretek között történhetett volna meg, de sajnos nem történt. Mike karakterének helyében éreztem maga, aki mikor megemlíti kollégáinak a szülés utáni depresszió jelenségét egy „Shut the fuck up!" keretében küldik el a francba. Amit viszont egészen terjedelmesen és érdekesen bemutatott a film, az az alaszkai őslakosok és az amerikai kultúra kapcsolata és ütközőpontjai voltak.

Értékeljünk!

A Hold the Dark egy nagyszerű atmoszférával rendelkező, lassan építkező, megkapó darab, amit jó nézni és hallgatni, színészei pedig nagyszerűen hozzák karaktereiket a közönség elé, azonban ha valami konkrét és jelentős mondanivalóra és esetleg ehhez passzoló horror/thriller elemekre vágynátok, akkor lapozzatok nyugodtan tovább a Netflix katalógusában. Viszont ha ennek ellenére mégis megnéznétek, megbánni nem fogjátok, de igazán örülni sem neki.